Galli János

Galli János 1921. szeptember 24- én született a Tolna megyei Bátaszéken, német származású családban. Édesapja kőművesmester, édesanyja háztartásbeli volt, de jelentős szerepet játszott életükben a zene: apja a bátaszéki báli zenekarban nagybőgőn, míg a polgári lövészegylet zenekarában harsonán játszott. Elemi és polgári iskoláit helyben végezte, emellett hegedülni és trombitálni tanult. Tanítói diplomáját a Bajai tanítóképzőben szerezte. A képzőben kedvenc tantárgya a zene lett, beiratkozott a bajai zeneiskolába is, a képző zenekarának ifjúsági vezetője lett. 1941-ben sikeresen felvételizett a Budapesti Zeneakadémiára, egyházkarnagyi szakra. Tanulmányai anyagi finanszírozására kántori állást vállalt a Pest-megyei Várdombon.
A II. világháborúban katonai szolgálata alatt hadifogságba esett, ahol zenekart és kórust szervezett a sztálingrádi hadifogolytársaiból. Kották és megfelelő hangszerek híján emlékezetből jegyzett le és hangszerelt meg több ismert és népszerű művet.

Szabadulása után Pesterzsébeten vállalt kántori állást, de megélhetési problémák miatt, kénytelen volt főkántori hivatást vállalni Csongrádon.
A zeneakadémián megszűnt az egyházzenei szak, így tanulmányait a szegedi tanárképző főiskolán fejezte be.
1953-tól zenepedagógiai munkacsoportot szervezett, melynek vezetője is lett a városi tanács megbízásából. 
1955-ben állami zeneiskola létesült a szomszédos Szentesen, ahol a szolfézs-zeneelmélet tanszakot, majd 1957-től az intézményt is vezette. Közben hegedűtanári oklevelet szerzett a Szegedi Zeneművészeti Főiskolán. Állampárti nyomásra fel kellett hagynia kántori tevékenységével, de a pártba sosem lépett be. Tevékenységének elismeréseként felkérték a mohácsi zeneiskola vezetésére, de ő inkább az 1956-ban engedélyezett ének-zenei általános iskola megszervezését kezdi el Csongrádon. 
1960-tól igazgatta az ének-zene tagozatos általános iskolát, majd 1965-től az állami zeneiskolát, melyek egyazon épületben, azonos hangszerparkkal, közös igazgatás alatt működtek, 1979-es nyugdíjazásáig.

2000-ben hagyta abba az aktív tanítást, de emellett még fúvószenekart, vonószenekart, egyházi és világi énekkart vezetett, hangszerelt, betanította a bemutatásra kerülő gyermekoperák előadói apparátusát, orgonált a város katolikus templomaiban.

PRO URBE- díjjal, díszpolgári címmel, valamint a „Magyar Művészetoktatásért” emlékéremmel ismerték el a több mint hat évtizedes pedagógusi, vezetői és kulturális tevékenységét.
2006-os halála évében a zeneiskola – később alapfokú művészetoktatási intézmény – felvette alapítója nevét.